Szólótáncfesztivál Baranyában

Középpontban a helyi hagyományok

A néptáncszakma berkeiben kevéssé ismert Baranya megye gazdag magyar tánchagyománya nemrég az I. Baranyai Szólótáncfesztiválon csillogtatta meg sokszínűségét. A március 3-án, Pécsett rendezett esemény másfélszáznyi táncos színpadra lépésével a baranyai tánchagyomány igazi ünnepévé vált.

A pécsi Néptánccal a Gyermekekért Alapítvány a komlói Pöndöly Néptánc és Hagyományőrző Egyesülettel karöltve hívta életre az I. Baranyai Szólótáncfesztivált, melynek a Pécsi Kulturális Központ Szivárvány Gyermekháza adott otthont. Bár a szervezők felsorolása ezt sugallhatná, mégsem gyermek-seregszemléről van szó. A fesztiválon bármilyen korú táncos megmérethette magát, a feltétel mindössze annyi volt, hogy a jelenlegi vagy a történelmi Baranya megye valamely vidékéről, településéről mutassanak be improvizatív táncot a résztvevők. Emellett egy szabadon választott táncanyag is szerepelt a kiírásban – ennek hiánya azonban nem volt kizáró ok, a hagyományőrző műhelyek bevonása érdekében. Akik szerencsére éltek is a lehetőséggel, és elhozták a fesztiválra saját falujuk táncait. Jelentkezők tehát akadtak szép számmal, nagy örömünkre jócskán a várakozásokon felül: a gyermek korosztályban 33 produkciót láthatott a közönség, az ifjúságiak között 10 páros illetve legényszóló állt színpadra, a felnőtt kategóriában pedig 26 nevezés érkezett. A döntően párosokból verbuválódó mezőnyben mindösszesen 123 táncos lépett színre.

Ormánsági kanásztánc (Simon Fruzsina – Ignácz György Krisztián)

A tág kereteket nyújtó és a résztvevőknek nagy szabadságot adó fesztiválkiírás a baranyai táncdialektusok valódi szintézisét eredményezte, hiszen a nevezések nyomán tízféle (!) baranyai néprajzi csoport ill. falu hagyománya elevenedett meg a színpadon – nem kis feladat elé állítva ezzel a táncosok talpa alá muzsikáló zenekarokat, valamint a zsűrit (akikről a későbbiekben bővebben is esik még szó). Az a tény mindenesetre látványosan nyert bizonyságot, hogy a sárközi és a somogyi tánc- és zenei kultúra metszéspontjában elhelyezkedő, s a történelmi viszontagságok és etnikai folyamatok következményeképp tucatnyi magyar néprajzi dialektusra szabdalt Baranya magyar lakossága kivételesen sokszínű és sajátos kultúrát hagyott az utókorra.
Ebből a sokszínűségből csillant meg a résztvevők lábán a hagyományőrző együtteséről ma is ismert Hosszúhetény és Magyaregregy tánchagyománya, az egyetlen baranyai táncos Népművészet Mestere, Józsa Gergely emlékét őrző Kozármisleny táncai, s az igen virtuóz birjáni ugrós. A sárközi kultúra baranyai kisugárzását a Zengővárkonyból bemutatott táncok, valamint a baranyai Duna mente két katolikus településéről: Dunaszekcsőről és Dunafalváról színpadra vitt összeállítások reprezentálták. Színfoltot hoztak a programba a közép-baranyai Ócsárd táncai, valamint a néprajzi szakirodalomban már régóta ismert, táncairól eddig mégsem elhíresült Ormánság csárdása és kanásztánca. A Somogy felé hajló motívumkincs és táncstílus jelent meg a Sziget-vidékről (Szigetvár környékéről) bemutatott vásárosbéci produkciókban. A Baranya és Tolna határvidékére a második világháborút követően betelepített bukovinai székelyek táncai pedig egyedi karakterükkel gazdagították a fesztiválprogramot – a hidasi, kakasdi és teveli székelyek előadásában.

Magyaregregyi verbung
(Ökrös Kata – Bischoff Ádám)
Hosszúhetényi verbunk
(Csák Beatrix – Ferencz Tamás és Kruzsely Gina – Katona Bálint)

A baranyai táncok zenei kísérete a fenti, terjedelmes felsorolásnak megfelelően többféle felállásban zajlott. A hetényi, egregyi, mislenyi és várkonyi produkciók muzsikáját a komlói Vörös Rezesbanda szolgáltatta, míg a Duna menti, közép-baranyai és ormánsági táncokat a Tenkes Zenekar vonós kíséretével mutatták be a résztvevők. A Kakasdról nagy számban érkező székelyek a Csúrgó Zenekart hozták magukkal a bukovinai táncok kíséretére, a vásárosbéci ugróst és frisst pedig Czigány Tamás dudamuzsikájára járhatták a táncosok.
A kötelező táncok bemutatója így mind a látottak, mind a hallottak terén rendkívül gazdag palettát jelenített meg. Ehhez társult a szabadon választott produkciók sora, amely a Felvidék és a Tisza-vidék mellett az erdélyi tájak dominanciáját hozta – talán érthető módon. E sokféle táncanyag megformálását szakértő szemekkel a háromtagú zsűri kísérte figyelemmel: Radák János hidasi-pécsi táncoktatótól elsősorban a nagyszámú bukovinai székely produkció részletes értékelését várhattuk, a székesfehérvári Tombor Bea az Örökös Aranygyöngy birtokában a lányokat láthatta el hasznos tánctechnikai és előadói tanácsokkal, a Szegedi Tudományegyetemen oktató Varga Sándor táncfolklorista pedig a baranyai kutatásai során szerzett tapasztalatait oszthatta meg a résztvevőkkel.
A fesztiválprogram reggel a gyermekek baranyai, majd szabadon választott bemutatójával kezdődött, délután pedig az ifjúsági és felnőtt korú táncosok léptek színpadra. A résztvevők tizenkét baranyai táncegyüttest és művészeti iskolát képviseltek, s emellett Tolna megye három települését. A színpadra vitt produkciók a szakmai színvonal és az előadói kiforrottság tekintetében vegyes képet mutattak, ami egy több korosztályt megmozgató, lokális jellegű rendezvénynek természetes velejárója – éppen az adta a lényegét, hogy a legtehetségesebb és legrutinosabb táncosokon kívül többen felhasználhassák a tapasztalatszerzésre, saját tudásuk próbájára a megmérettetést. A versenyprogram mindenesetre számos élvezetes és emlékezetes fellépést hozott, ami a teremben egymásért szorító táncosok és a nagyszámú közönség hangulatát is egyre inkább fokozt,a, a bemutatók végéhez közeledve. Ehhez a zenekarok is jócskán hozzátették a magukét, akik nagy figyelemmel és erőteljes hangzással szolgálták a táncosokat.
Az egész napos esemény tetőpontját természetesen az esti gála jelentette, amelynek alaphangja igen hangzatosra sikerült – nyitányként három rezesbanda: a hosszúhetényi, a magyaregregyi és a „Vörös” szólalt meg együtt a színpadon. Ha volt nagyothalló tagja a közönségnek, ennél a muzsikánál ő is bizonyosan kikapcsolta a készülékét! A gálaműsor első felvonását Dr. Hoppál Péter országgyűlési képviselő, a pécsi önkormányzat Oktatási és Kulturális Bizottsága elnökének köszöntő szavai után baranyai hagyományőrzők folytatták. Elsőként magyaregregyi táncosok és zenészek léptek színre, majd egy különleges alkalomnak tiszteleghettek a jelenlévők. Körünkben köszönthettük ugyanis Tar István ormánsági cimbalmost, aki a rendezvény másnapján ünnepelte kilencvenkilencedik születésnapját! Az ő megörvendeztetésére Kiss Alfréd cimbalmos és kísérete szólaltatta meg a tőle gyűjtött dallamokat, meghitt pillanatokat csempészve a mozgalmas és harsány gálába. Ezt követően, a bukovinai székelyek képviseletében, Illés Tibor és felesége lépett színpadra, majd a műsor első részét a hosszúhetényi hagyományőrzők és fúvószenészeik zárták.
A zsűri képviseletében Varga Sándor értékelte a fesztivált, s ezután következett a díjak átadása: a három korosztályban „Baranya kiváló táncosa” díjat vehettek át azok, akiknek produkcióit kimagasló színvonalúnak és példa értékűnek ítélte a zsűri. E cím elnyeréséhez a baranyai és a szabadon választott táncot egyaránt hitelesen és magas előadói felkészültséggel kellett bemutatniuk a résztvevőknek. A gyermekek között négy, az ifjúsági korosztályban egyetlen, a felnőttek mezőnyében pedig hat produkció (páros ill. férfi szóló) részesült ilyen elismerésben. A zsűri a hagyományőrző táncosokat külön kategóriában értékelte – közülük két páros nyerte el a kiváló címet. Emellett számos különdíj talált gazdára, olyan bemutatkozások elismeréseképp, amelyeket jó színvonalúnak, de még csiszolhatónak talált a zsűri, vagy amelyeknél csak az egyik tánc előadásakor tapasztalta a gondos felkészülés és a magabiztos, stílusos előadás érvényesülését. E biztató célzatú díjakkal nem bántak szűkmarkúan az ítészek, így sok lelkes fiatal kapott támogatást a jövőre nézve.

 
a Hosszúhetényi Hagyományőrző Egyesület gálára meghívott szólistái  

A gála természetesen a kiváló díjat nyert táncosok szereplésével ért véget, akik a zsűri által választott produkciójukat mutatták be még egyszer a közönség előtt. A zsúfolásig megtelt teremben, az emelkedett hangulatban a levegő hamar elfogyott, a kedv és a lelkesedés azonban még remélhetőleg hosszú ideig sarkallja arra a baranyai fiatalokat, hogy saját vidékük hagyományait a lehető legmélyebben megismerjék, s hiteles és élményszerű előadással lépjenek színpadra – akár a megye határain kívül rendezett fesztiválokon is... Az esemény ötletgazdái és szervezői mindenesetre megelégedve nyugtázhatják: a baranyai tánchagyomány is alkalmas és méltó az efféle megmutatkozásra, s egyre gyarapodik azoknak a tábora, akik e felismerés birtokában magas szakmai igényességgel fordulnak a megye sokszínű táncos öröksége felé.

Molnár Péter
a fesztivál szervezője

Nagyecsedi cigánytánc (Orsós József)
 Az I. Baranyai Szólótáncfesztivál több szempontból is rendhagyó rendezvénynek bizonyult. Az országban tudomásom szerint még nem irányult egy-egy szűkebben vett terület néptánc-hagyományainak bemutatására ilyen formájú és minőségű próbálkozás. A fesztivál kiírása értelmében minden jelentkezőnek két tánccal kellett készülnie. Az egyik (a kötelező anyag) baranyai volt, a szabadon választott kategóriában pedig a magyar nyelvterület bármely részéről választhattak táncot a résztvevők. A zsűri egyértelmű tapasztalata az volt, hogy a legtöbben a saját lakóhelyükhöz közel eső táncanyagot formálták meg gondosabban, a szabadon választottakkal, így például a kalotaszegi és mezőségi „divattáncokkal” szemben. Ez, valamint a résztvevők száma (123) egyértelműen mutatja a szervezők szándékának sikerét – eredményesen hívták fel a baranyai táncokra a megyében tevékenykedő táncosok figyelmét. Ezt nem csak a táncművészet, illetve a hagyományőrzés szempontjából tartom fontosnak: mindezek mellett a baranyai táncok megtanulása a fiatalok lakóhelyükhöz való érzelmi elkötelezettségét, lokális öntudatát is erősíti.
Az I. Baranyai Szólótáncfesztivállal kapcsolatos visszatekintésem másik sarkalatos pontja az értékelés kérdése. A tánc funkciói közül a közösségeket összetartó élmény, a szóval nehezen kifejezhető emberi érzések megélése mellett (sőt gyakorta helyette) a mai kor szellemének megfelelően gyakran a versenyre helyezzük a hangsúlyt. A fent említett fesztivál szervezői a zsűritagokkal előzetesen egyeztetve egy olyan díjazási és értékelési rendszert találtak ki, amely a tehetséges táncosok és a kiválóan sikerült bemutatók mellett a többi résztvevőben és produkcióban is értékelte a jó hozzáállást és a dicsérendő akaratot. Mindez nem jelentette azt, hogy a zsűrinek nagyvonalúan el kellett volna siklania a hibák felett, csupán annyit, hogy felhívták a figyelmünket a manapság kiveszőben lévő „élni és élni hagyni elv” minél szélesebb körű alkalmazására. A bemutató során kialakuló jó közösségi hangulat lehetővé tette, hogy az értékelésnél a tévesztésekről, bakikról is bátran és nyíltan, remélhetőleg segítően és nem sértő módon tudtunk nyilatkozni. Mindez a további munka miatt fontos: igyekeztünk a résztvevőknek iránymutatást adni és nem kedvüket szegő, negatívumokat kiemelő kritikákat.
Összefoglalva több értelemben is elmondható, hogy részesei lehettünk közösségek formálásának, s erről azt gondolom, hogy a legtöbb, ami egy ilyen megmérettetésen elérhető. Talán közhely, de a közösséghez való tartozás élménye rendkívül fontos mindenki számára. A magányos ember könnyen befolyásolható, irányítható, sőt félelemben tartható. Ezzel szemben akinek társai vannak, az támaszkodhat másokra, tanácsot kérhet másoktól, olyan környezetet alakíthat ki magának, ahol szolidaritásnak szolidaritás a jutalma. A közösségbe belehelyezkedő, azért áldozatot hozni tudó ember munkája megháláltatik, hiszen a közösség megszereti és elfogadja. Ez a pénzen és más anyagiakon túlmutató értéke a szervezők és a résztvevők munkájának.

Varga Sándor
a zsűri tagja

Bundásbokri táncok (Szalóki Dorina – Mészáros Dávid)

fotó: Rodler Miklós és Springer János
Köszönjük!


„Baranya kiváló gyermek táncosa” díj:

Krausz Piroska – Donovál Márton
(Pöndöly Néptáncegyüttes – Komló)

Kruzsely Gina – Katona Bálint
(Hosszúhetényi Hagyományőrző Egyesület)

Medjesi Róbert
(Misina Néptáncegyüttes Csikók csoportja – Pécs)

Orsós József
(Berze Nagy János AMI Ifjú Mecsek csoportja – Pécs)


„Baranya kiváló ifjú táncosa” díj:

Szalóki Dorina – Mészáros Dávid
(Pöndöly Néptáncegyüttes – Komló)


„Baranya kiváló táncosa” díj:

Csokona Roland, Ökrös Kata – Bischoff Ádám, Tóth Réka – Biszak Dénes, Török Erzsébet – Juhász Barnabás
(Mecsek Táncegyüttes – Pécs)

Ruzsinszky Emma – Jusztin Levente, Simon Fruzsina – Ignácz György Krisztián
(Pöndöly Néptáncegyüttes – Komló)

Eismann Gyuláné – Eismann Gyula, Horváth Gáborné – Horváth Gábor
(Józsa Gergely Hagyományőrző Népi Együttes – Kozármisleny)



a zsűri tagjai:

Radák János
táncoktató, a pécsi Magura Táncegyüttes, a Hidas Néptáncegyüttes és a Bukovinai Székelyek Országos Szövetsége Bukovina Együttesének művészeti vezetője

Tombor Bea
táncpedagógus, Örökös Aranygyöngyös Táncos, a székesfehérvári Táncol”KODO” Táncegyüttes vezetője

Varga Sándor
néprajzkutató, a Szegedi Tudományegyetem Néprajzi és Kulturális Antropológiai Tanszékének oktatója